Molnár Rózsa művei

  I. Lelétráztam. Kapaszkodások nélkül csúsztam a bátorság félhomályával. Le. Hozzátok. A megmondhatókhoz. Akik lépésről lépésre vagy...

Pálcikára göngyölnéd az életem, vagy bokrok vékony ágaira ültetnéd, és ringatnád. Fák bőre alá rejtenéd, elvinnéd fűszálak hegyére...

Pirkad. Vagy alkonyul? Nem tudom. Redőny – életem két világot zár. Közöttük porszem az a háromnapos kő, amit rám hengerítettél.  

Ha felszakadsz egyszer, elvérzem. Lélekvesztőm zuhatag felé imbolyog, – sosem a partokat kerestem – mondatok halászává lettem, kutatom a mélyben termőt, azt az egyet, ami kimond nekem, mert...

  Maradtál. Te mindig maradtál. Nekem… Bennem… Mikor hideg szél fújt a számból, akkor is. Kucorogtál vállamra vetetten, mint egy kabát, tőlem fáztál, mé...